Leo Kessler: Otto „háborúja”
Duna International Kft
„A gazember, csaló, Casanova, kékszemű, Otto Stahl egyaránt otthonosan mozog a kéjsóvár asszonynép budoárjában, és a feketepiacon, ha babkávét kell szerezni. Természeténél fogva ugyan gyáva alak, ám valóságos zseni, ha a saját bőrét kell menteni. Bár Otto sikeresen elkerüli a német sorozóbizottságot, - mégis a frontvonalra katapultálják, s mire észbe kap, már egy holland harckocsizó század ellen kell akcióba mennie. Otto Stahl háborújának erkölcstelen, véres, vidám kalandjai közepette a Harmadik Birodalom belső köreinek olyan vetülete tárul elénk, amilyet még sosem volt alkalmunk látni. Otto Stahl nagy világfi. A könnyed és laza életvitel híve, háborúskodni meg pláne nem akar, így esze ágában sincs beállni a Wermacht katonái közé. Megbugázza a sorozást és ezzel kezdetét is veszi különös kalandsorozata, amely során az Abwehrben találja magát”(a kiadó) Otto Stahl nagy világfi. A könnyed és laza életvitel híve, háborúskodni meg pláne nem akar, így esze ágában sincs beállni a Wermacht katonái közé. Megbugázza a sorozást és ezzel kezdetét is veszi különös kalandsorozata, amely során az Abwehrben találja magát
„Aki a szarból is várat épített”- By Dandy Warhol
Katonaorvos Apám a gyengélkedőn a következő kezelési eljárásokat alkalmazta a maródin:
hánytató, beöntés, hashajtó, léböjtkúra (artézi víz). Mint bizonyos Friedrich Schiller, aki szintén katonaorvos volt, s milyen jól megírta a Haramiák c. dolgozatát. Esküdött rá. Cinege elvtárs hadügyminisztériumában az a szólás járta, hogy nem baj, ha a katonának lóg a bele, rá lehet majd kötni a géppisztolyt. Nos Leo Kessler főhősének a frontvonal azonnali elkerülésért elég egy daganat, mely rossz vagy jóindulatú, mindegy; döntse el az olvasó, mindenesetre pénzkötegből van, Kérem, minden társadalmi forrongásban felszínre kerülnek kétes elemek. A Magyar Tanácsköztársaság időszakát is krakéler, pikareszk elemekkel írja le Lengyel József a Prenn Ferenc hányatott életében. Nemrég Szécshy Noémi tett ugyanilyen kísérletet, Kommunista Monte Christo címmel (Tericum Kiadó), kár, hogy a kísérlet hamvába holt. A háború maradéktalanul komikus oldalát Svejk majdnem teljes egészében kimerítette, de erre még Joseph Heller rá tudott fejelni A 22-es csapdájával, de aki a Kelly hősei c. filmet látta, azok tudják, hogy a háború a legjobb üzlet, s az üzletemberek nemigen kerülhetnének be a windsori kastély szeparéjába. De mi magunk sem megyünk a szomszédba egy kis kópéságért, elég, ha emlékeztetek az 56-os megemlékezésen, Budapesten elkötött tankra.
A leo kessleri nyomasztó háborús hangulatnak nyoma sincs a személyes, külön háborút sejtető regényben. Otto Stahl ugyanis legszívesebben a saját pecsenyéjét sütögeti, akkor is, amikor makk egészséges, szép szál fiatalember létére próbálja - tegyük hozzá sikeresen megvesztegetni a Wermacht sorozóorvosát. Így kerül a lengyel front helyett a belga határ mellé polgári szolgálatosként, ahol erődépítési munkálatokat kellene folytatnia. Mivel ehhez sem fűlik a foga, főnöke, Georg Forz mérnök őrmester munkamegtagadásért latrinatakarításra ítéli. A határ túloldalán viszont éppen trágyahiány van, ezért a főhős fejében máris összeáll a trágyabiznisz ötlete. A megvalósítás sem marad el, míg az őrmester fel nem jelenti a Gestapo-nál. A halálos ítélet végrehajtásától a katonai titkosszolgálatnál, az Abwehr-nél vállalt feladat menti meg. A kiképzés során aztán még nála is meredekebb emberekkel akad össze. A leginkább rejtő jenős fordulatok mellett akadnak naturális háborús részletek is. Itt tartom megjegyezni, hogy Otto Stahl Nem azonos Stahl Judittal, de Stohl Andrással sem. Csak épp hasonlítanak.(Timur Link)
„Otto „háborúja”
Megvallom őszintén, „enyhén” meglepődtem ezen a Leo Kessler könyvön. Eleddig hozzászoktam, hogy – ha kitalált formában is – olykor nyomasztó, súlyos háborús hangulatot árasztanak könyvei, vagy a háború elején játszódókban a későbbiek folyamán talminak bizonyosuló hurráoptimizmus figyelhető meg.
Ezekhez képest gyökeresen más lett az Otto „háborúja”, amely leginkább a paródia, komédia, tragikomédia vagy abszurd fricska jelzőkkel illethető.
Svejk, Pitkin, Nem kell mindig kaviár. Remélem ismerősen cseng ezen nevek/címek valamelyike.
Nos, Otto Stahl ezen művek „főhőseire” hajaz leginkább. Legszívesebben a saját pecsenyéjét sütögetné, persze leginkább „tisztának” nem nevezhető pénzkereseti módokat alkalmazva és olyan messzire kerülné el a közeledő háború viharfellegeit, amilyen messzire csak lehet.
Egyetlen pici bökkenő, hogy makk egészséges, szép szál fiatalember, magyarán szólva optimális ágyútöltelék a Wermacht számára. Otto azonban megvesztegeti sorozóorvosát, így a lengyel front helyett polgári szolgálatra rendelik a belga-német határ mellé, ahol erődépítési munkálatokat kellene folytatnia.
Persze nem folytat, mert az megterhelő lenne a számára. Ezzel aztán ki is húzza a gyufát főnökénél, Georg Forz mérnök őrmesternél. Példás büntetésként a munkamegtagadásért latrinatakarításra ítélik.
Persze Otto hamar rájön a piszkos meló előnyeire. A belgáknál ugyanis trágyahiány van és mi sem egyszerűbb, mint a német latrinák által termelt anyagot eladni a határ túloldalán, a haszonból meg mindenféle hiánycikket behozni Németországba.
Miután Otto összeismerkedik egy belga határőrrel, be is indul a „biznisz”, azonban Forz mérnök őrmester rájön, miben mesterkedik „kedvenc” wc-pucolója és feljelenti a Gestapo-nál.
Otto a halálos ítéletét várja a börtönben, amikor egy fura figura nyitja rá a zárkaajtót. A második és harmadik megszólalása után sem teljesen normálisnak tűnő, főúri származását fennen hangoztató látogatója állást ajánl számára a német katonai titkosszolgálatnál, az Abwehr-nél.
Miután ez egy fokkal biztatóbb kilátás „hősünk” számára, mint idejekorán alulról szagolni az ibolyát, beáll a kémek közé…
Az abszurditással mindjárt a könyv elején szembesülhetünk a fentebb említett „trágyabiznisz” és a hozzá kapcsolódó per kapcsán.
Aztán amikor Otto bekerül az Abwehr kiképzőiskolájába, nagyjából mintha a bolondok házának kapuja nyílna meg előttünk: hihetetlen figurák és hihetetlen módon végrehajtott akciók sora rajzolódik ki előttünk.
A történetben felbukkan Canaris tengernagy is, aki természetesen megvendégeli beosztottait és Otto mindaddig a szakácsnak hiszi, amíg a séfruha lekerültével elő nem bukkan a tengernagyi egyenruha...
Egy kicsit azért kilóg a lóláb, mert Leo Kessler nem tudja megtagadni önmagát. Amikor egy Hitler elleni sikertelen merénylet után a megtorlás elől az egész kiképzőiskola a nyugati (holland) frontra „menekül”, mint harcoló alakulat, Ottot elragadja a harci láz: esztelen öldöklésbe kezd minden eszközzel, ami a keze ügyébe kerül és szinte megszállottként aprítja a tulipántermesztőket.
Mindezen harci cselekmények leírásai annyira naturalisztikusra sikerültek, hogy durván kilógnak az addig könnyed és elmeroggyant hangvételű regényből. Szerintem sokkalta jobb lett volna, ha a gyilkolászás és a halottak kimaradnak Leo Kessler történetéből és helyette holmi rejtői pofozkodások kaptak volna helyet a lapokon.
Mindettől függetlenül üdítő és könnyed olvasmány az Otto „háborúja”, amely pár órára biztosan „kikapcsolja” az olvasót.(ekultura.hu)
Ezekhez képest gyökeresen más lett az Otto „háborúja”, amely leginkább a paródia, komédia, tragikomédia vagy abszurd fricska jelzőkkel illethető.
Svejk, Pitkin, Nem kell mindig kaviár. Remélem ismerősen cseng ezen nevek/címek valamelyike.
Nos, Otto Stahl ezen művek „főhőseire” hajaz leginkább. Legszívesebben a saját pecsenyéjét sütögetné, persze leginkább „tisztának” nem nevezhető pénzkereseti módokat alkalmazva és olyan messzire kerülné el a közeledő háború viharfellegeit, amilyen messzire csak lehet.
Egyetlen pici bökkenő, hogy makk egészséges, szép szál fiatalember, magyarán szólva optimális ágyútöltelék a Wermacht számára. Otto azonban megvesztegeti sorozóorvosát, így a lengyel front helyett polgári szolgálatra rendelik a belga-német határ mellé, ahol erődépítési munkálatokat kellene folytatnia.
Persze nem folytat, mert az megterhelő lenne a számára. Ezzel aztán ki is húzza a gyufát főnökénél, Georg Forz mérnök őrmesternél. Példás büntetésként a munkamegtagadásért latrinatakarításra ítélik.
Persze Otto hamar rájön a piszkos meló előnyeire. A belgáknál ugyanis trágyahiány van és mi sem egyszerűbb, mint a német latrinák által termelt anyagot eladni a határ túloldalán, a haszonból meg mindenféle hiánycikket behozni Németországba.
Miután Otto összeismerkedik egy belga határőrrel, be is indul a „biznisz”, azonban Forz mérnök őrmester rájön, miben mesterkedik „kedvenc” wc-pucolója és feljelenti a Gestapo-nál.
Otto a halálos ítéletét várja a börtönben, amikor egy fura figura nyitja rá a zárkaajtót. A második és harmadik megszólalása után sem teljesen normálisnak tűnő, főúri származását fennen hangoztató látogatója állást ajánl számára a német katonai titkosszolgálatnál, az Abwehr-nél.
Miután ez egy fokkal biztatóbb kilátás „hősünk” számára, mint idejekorán alulról szagolni az ibolyát, beáll a kémek közé…
Az abszurditással mindjárt a könyv elején szembesülhetünk a fentebb említett „trágyabiznisz” és a hozzá kapcsolódó per kapcsán.
Aztán amikor Otto bekerül az Abwehr kiképzőiskolájába, nagyjából mintha a bolondok házának kapuja nyílna meg előttünk: hihetetlen figurák és hihetetlen módon végrehajtott akciók sora rajzolódik ki előttünk.
A történetben felbukkan Canaris tengernagy is, aki természetesen megvendégeli beosztottait és Otto mindaddig a szakácsnak hiszi, amíg a séfruha lekerültével elő nem bukkan a tengernagyi egyenruha...
Egy kicsit azért kilóg a lóláb, mert Leo Kessler nem tudja megtagadni önmagát. Amikor egy Hitler elleni sikertelen merénylet után a megtorlás elől az egész kiképzőiskola a nyugati (holland) frontra „menekül”, mint harcoló alakulat, Ottot elragadja a harci láz: esztelen öldöklésbe kezd minden eszközzel, ami a keze ügyébe kerül és szinte megszállottként aprítja a tulipántermesztőket.
Mindezen harci cselekmények leírásai annyira naturalisztikusra sikerültek, hogy durván kilógnak az addig könnyed és elmeroggyant hangvételű regényből. Szerintem sokkalta jobb lett volna, ha a gyilkolászás és a halottak kimaradnak Leo Kessler történetéből és helyette holmi rejtői pofozkodások kaptak volna helyet a lapokon.
Mindettől függetlenül üdítő és könnyed olvasmány az Otto „háborúja”, amely pár órára biztosan „kikapcsolja” az olvasót.(ekultura.hu)
Az utca emberének hangja:
Ki a kedvenc íród?
Nekem Hassel. Megvettem az egyik könyvét, egyes részeknél röhögtem egyeseknél jobb is volt hogy nem ettem hozzá semmit. Most épp anyám olvasa.
Nekem Hassel. Megvettem az egyik könyvét, egyes részeknél röhögtem egyeseknél jobb is volt hogy nem ettem hozzá semmit. Most épp anyám olvasa.
" A legrosszabb esés a pofára esés"
"A férfi számára a nő minden kérdése hülyeség, kivéve hogy mi legyen a vacsi."
"Ha felégeted magad mögött a hídakat akkor előbb tanulj meg úszni"
"A férfi számára a nő minden kérdése hülyeség, kivéve hogy mi legyen a vacsi."
"Ha felégeted magad mögött a hídakat akkor előbb tanulj meg úszni"
Kerekes Roadmovie Tamás
„Már eddig is túl sok ember halt bele,
hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”
Magyar Irodalom Rt.
